József Attila: Aron Cotrus Magányos fa
Magányos fa
A végtelen fönnsík vad viharát
s átkos fagyát legyűrte egymaga...
Egészsége rendkívüli, - hogy látásra szinte beteg...
Árnya körén csupa törpebokor ha sarjadozott...
Ugy látszott, a kiszítt, kimerült sík
sohasem tudta jóllaktatni,
mint kevély bojárt éhesen kínlódó rabjai...
nőtt zsarnokul, a végtelent vigyázta...
Az utasok árnyában megpihentek...
S erőre kapva keltek útra, hogy legyűrjék az életet...
utravaló vágyaimmal, tegzemben a lázadással.
S e pillanat
megedzett, mint a terméketlen álmok évei
s éreztem, újra úr vagyok magam felett,
mint határtalan fönnsíkján az óriás fa, komor egek alatt.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir