József Attila: Arthur Rimbaud A meghökkentek | Verstár - ötven költő összes verse

Arthur Rimbaud
A meghökkentek

Feketéllőn hóban, homályban,
a pince fénylő ablakában,

faruk kerek,

öt kicsi térden leskelődve
nézi, hogy készít a Pék szőke,

nagy kenyeret.

Látják nagy, fehér karját, éppen
szakít egyet a szürke pépen

s láng-lukba tol.

Hallják, hogy sül a jó kenyér ki.
A kövér mosolyú Pék régi

nótát dudol.

Az ölmeleg, piros luk mellett
kuporognak, hol száll a szellet,

egy se mozog.

Majd mikor lakomára készen
a cipót kiveszik a résen

s a füstfogott

gerendák alatt a befröcskölt
a cipók fölzengenek s a prücskök

a padlaton,

hogy életet lehell e langy luk -
lelküket elbűvölik rongyuk

alatt nagyon.

Ugy érzik, igen-igen élnek,
a zúzos Jézuskák, szegények,

mind, amikor

bedörmögnek a résen s rózsás
állat-orrocskájuk a vasrács

rudjára forr,

midőn úgy sírnak, mint a barmok
s úgy görnyednek a megnyílt csarnok

fényeinél,

hogy mindnek szétreped nadrágja
s kilógó ingüket babrálja

a téli szél.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!