József Attila: KEREK ASZTAL
éhesen ültem én melletted mindig.
Terülj most nékem, kezemből behinti
szürkeséged rózsák zuhataga.
eléd bosszús istent rendelő vendég?
És könyökölt-e így? Tudod-e nemrég
szivem vérfoltos abroszod vala.
faló farkasnak, öklendő ölebnek
s most itt révedek rajtad éhesen.
Vagy lábaiddal tőlem messze futnál,
hogy ne boruljak asztalomra sem?
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir