József Attila: SOMOGYI LOLINAK
SOMOGYI LOLINAK
A világ elfáradt már szagosodni. Unta,
hogy mifenének tettem asztalomra.
S igyekezett árnyékot vetni,
nagyobbat mint a kertben
s elfáradt, mikor nem néztem oda.
De észrevettem.
És nógattam a bimbót: nyilj ki!
kezemből virágozva hullj ki,
virág-világ!
Ej, ködben élünk! hullj derengvén:
szivem felé fordulva gyengén, -
no, bátorság, hisz van még jóbarát -
óh nem az Isten, nem. De Somogyi
Lolli vigyáz reád. -
hogy mifenének tettem asztalomra.
S igyekezett árnyékot vetni,
nagyobbat mint a kertben
s elfáradt, mikor nem néztem oda.
De észrevettem.
És nógattam a bimbót: nyilj ki!
kezemből virágozva hullj ki,
virág-világ!
Ej, ködben élünk! hullj derengvén:
szivem felé fordulva gyengén, -
no, bátorság, hisz van még jóbarát -
óh nem az Isten, nem. De Somogyi
Lolli vigyáz reád. -
azért írtam ezt néki,
igaz barátsággal és szeretettel.
igaz barátsággal és szeretettel.
| Attila |
1929. febr. 20.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
