József Attila: [TÖREDÉKES RÖGTÖNZÉSEK, TÖRMELÉKSOROK]
mert rügyet látott már a fán,
bár bimbók hírét érdemelnéd
Madáralakú hangjaid itt ülnek a szekrényemen
ki rendőrrel jegyeztetett föl rólam
utókorban hizelgő adatot.
és Galamb Ödön, a tanár;
egy ízben báró Hatvany
és talán Komlós Aladár.
hanem ő csak fecseg, locsog.
Béka ha ily sokat brekegne,
egész biztosan berekedne.
im ilyen kedves dallamot
szabad az uccán hallanod,
ha velem vagy, Leontin.
hol győz a hideg ész-okon,
peng a hideg s acetilén-
lámpa helyett a ceti lény
zsírja világít...
méreg eszi:
konyak alját
benyakalják.
verőfényben a fák alatt
drága sör mellett hüsülök
egy csipkés, lukas
ponyvás lugas
mélyén.
De lelkem kinn lóg az egen,
vonja a tiszta fénymező,
így most is itt csüng melegen
egy telten verejtékező
rendőr komoly személyén
drága, de jégen hült söröm
egy kis csipkés, lukas
ponyvás lugas
hüs mélyén
s fényt iszik lelkem az egen,
kinn csapong, ott csüng melegen
egy izzadt úr személyén.
amely már majdnem meghasad!
fülem ha cseng, fejem ha zúg,
hogy talán semmi nem hazug
s kiket a Duna sodra vet fel,
vagy kopaszodnak becsülettel
a paliknak van igazuk.
már kapkodom és hadarok.
Amig az orrom csavarog,
a zöldfülüek fürge rajban
mindent elemelnek s ha baj van,
becsapnak már a haverok.
akárha urad volna.
Csak hazudd, hogy nem vagy szabad.
Én nem hiszem el egy szavad,
te szolga!
te szolga!
Egyke karikás ostora
nem is vagy olyan ostoba
s nem feledkezik meg soha önmagáról
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir