Juhász Gyula: Simon Péter
Simon Péter
I.
| János 12, 10-11. |
Szólott a hadnagy: Célozz! Jézus állott
S aki megváltja majd e rongy világot,
Sápadtan, nyugodtan előre lép,
Fölveti szép, szőke, szelíd fejét
És szól: "Le a fegyverrel! Én megyek!"
És indul. Utána a hadsereg.
S aki megváltja majd e rongy világot,
Sápadtan, nyugodtan előre lép,
Fölveti szép, szőke, szelíd fejét
És szól: "Le a fegyverrel! Én megyek!"
És indul. Utána a hadsereg.
Csak Péter, akiben kis szittya vér volt,
Gondolta: "Hát az egész csak ezért volt?"
S Malkust, a szolgát úgy csapta fülön,
Hogy a szegény fül elrepült külön.
"Megváltás ide, megváltás oda!
Nekem elég volt. Nem oda Buda!"
Jól mondta Ahazvér, a csizmadia:
Szegény ember dolga csupa komédia!
Nyakunkon a római imperátor,
A papi fejedelmek, a kurátor,
A tizedes, a százados, legátus,
Irástudó és Pontius Pilátus.
Barabás ordít s szabadon bocsátják!
És elveszejtik az isten bárányát!
Nyolc boldogság jut itt csak a szegénynek,
Meg a menyország! Az úré az élet!
Jézus Péterre néz. Jézus nem válaszol.
Eszébe jut egy koldus ács valahol.
Gondolta: "Hát az egész csak ezért volt?"
S Malkust, a szolgát úgy csapta fülön,
Hogy a szegény fül elrepült külön.
"Megváltás ide, megváltás oda!
Nekem elég volt. Nem oda Buda!"
Jól mondta Ahazvér, a csizmadia:
Szegény ember dolga csupa komédia!
Nyakunkon a római imperátor,
A papi fejedelmek, a kurátor,
A tizedes, a százados, legátus,
Irástudó és Pontius Pilátus.
Barabás ordít s szabadon bocsátják!
És elveszejtik az isten bárányát!
Nyolc boldogság jut itt csak a szegénynek,
Meg a menyország! Az úré az élet!
Jézus Péterre néz. Jézus nem válaszol.
Eszébe jut egy koldus ács valahol.
II
| Máté 26, 69. |
Tavaszi éj volt. Hűs szél szállt nyugatról.
Simon Péter az ugaron barangolt.
Názáretit a hadnagy elvezette,
Talán ítéltek is már ő felette!
A papi fejedelmek udvarán
Tűz pattogott, szikrázott szaporán.
S a tűz körül, vöröses fénybe mártva,
Katona, szolga lebzselt, a hajnalt várva!
Jött Simon Péter és közébük állott,
Megkérdezett egy vihogó szolgálót:
" - Hány óra? Hol lehet mostan a Mester?"
A szolgáló rábámult nagy szemekkel:
" - Uram, nem vagy-e tanítványa tán?"
Péternek ránc gyűrűzik homlokán,
De nyugodalmas hangon feleli:
" - Nem voltam soha senkije neki,
'sz ő alvajáró. Aszondják: bolond."
...És megpiszkálva a zsarátnokot,
Mellé simul, gubbasztva, melegedve,
Megoldódik a nyelve és a kedve.
...Kakas kukorékol. Már itt a hajnal.
Az ajtó döng. Sápadtas, fényes arccal
A názáreti vörös ingben lép ki:
Katona, szolga mind riadva nézi.
Ő könnyei közt mosolyogva lépdel,
Péterre néz. És nem néz vissza Péter!
Simon Péter az ugaron barangolt.
Názáretit a hadnagy elvezette,
Talán ítéltek is már ő felette!
A papi fejedelmek udvarán
Tűz pattogott, szikrázott szaporán.
S a tűz körül, vöröses fénybe mártva,
Katona, szolga lebzselt, a hajnalt várva!
Jött Simon Péter és közébük állott,
Megkérdezett egy vihogó szolgálót:
" - Hány óra? Hol lehet mostan a Mester?"
A szolgáló rábámult nagy szemekkel:
" - Uram, nem vagy-e tanítványa tán?"
Péternek ránc gyűrűzik homlokán,
De nyugodalmas hangon feleli:
" - Nem voltam soha senkije neki,
'sz ő alvajáró. Aszondják: bolond."
...És megpiszkálva a zsarátnokot,
Mellé simul, gubbasztva, melegedve,
Megoldódik a nyelve és a kedve.
...Kakas kukorékol. Már itt a hajnal.
Az ajtó döng. Sápadtas, fényes arccal
A názáreti vörös ingben lép ki:
Katona, szolga mind riadva nézi.
Ő könnyei közt mosolyogva lépdel,
Péterre néz. És nem néz vissza Péter!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
