Juhász Gyula: Tristia

Full text search

Tristia
 
Úr volnék én álmoknak tartományán,
Utolsó cézárok közül való,
Halkan ver a szívem és várva vár rám,
Az elmúlás, e korhadó hajó.
Álmoknak vánkosán, mely süppedezve
Ringatja főmet, elhágy mind a gond,
Lábujjhegyen eljár az ihlet perce,
Mikor egész szívvel dalolhatok.
 
Magányos cézár, szétnézek borúsan
Megvert csatáimon s elrévedek
A színes múltban, a besüppedt múltban,
Mikor még Isten voltam és gyerek.
Ujjongó trombitáim régi hangja
Lelkembe száll távolból, remegőn
És ünnepeim elnémult harangja
Szívembe cseng, ha szürkül a közöny.
 
Az árulók a pusztuló hajóról
Ellopnak mindent, ami lopható,
De te enyém vagy emlék, ragyogó kor,
Ha süllyed is a süppedő hajó.
Szegény cézár a líra húrjain még
Kiver egy nem múló melódiát,
Bár testét a meddő tengerbe vessék,
Övé volt mégis, mégis egy világ!

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir