Juhász Gyula: Napoleon
Szűk életem magányos szigetén,
Körben kerengve és kétségbe dőlve,
A szép örömnek száműzöttje, én.
Mikor nem zörren már a holt haraszt
És nézni az ostábla ütközetjén, -
Mint dől ki egy ütéssel a paraszt?
Mely a nagy játék közben elveszett
És gondolni királynőnk termetére,
Mely karcsú, mint e bús játékszerek?
Hevernek mind a sárgák, feketék,
Győzők, bukottak angyali nyugodtan
S a gesztusra, mely nekünk int: Elég!
És várni némán, mélán egy hajót,
Mappák fölé hajolva fölidézni,
Ez Korzika, ez Párizs, Elba volt?
Ez Barátság, ez Gyász, ez Szerelem!
S elrévedezve a közel halálon,
Meghatva nézni szét az életen?
És nem visz el Párizsba soha már.
Csak nézni sorsunk komor kikötőjét,
Hol félárbocra vonva a halál.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir