Juhász Gyula: Szelíd, szegedi versek
A takarodó trombita szava,
Mint párját vesztett vadgalamb az erdőn
S túl tornyokon borong haza... haza.
Szilajon, mélán, árván, elhalón.
Az ég pirul haragvó esti lázban
S a felhő rajta: holt hattyú a tón.
Mely magánosan búg, trara, trara.
Városból szálló honvágy ez haza.
Egy hosszú, hosszú fáradt altatóval,
Mint a fiáért síró anyasóhaj.
Egy óriás szem nézi Szegedet,
Száll vén tetőkre, fákra bús kitartón
És kémleli az esti egeket.
Új Hadak útját mély hun sír felett.
Virrasztja a ráctemplom ódon álmát,
Majd a Boszorkány szigeten mereng.
Hajlongva várják varjas jegenyék
A néma partok lázas, nagy szemét.
S egy bőgős hajó kormány lebeg,
Mint Elmo tűz komor gályák felett.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir