Juhász Gyula: A gyászmagyarok
Kelet elég bort és rózsát terem.
Idegen földön halni nem öröm
És verekedni csak örökösön.
Mely élet forró fényét hinti szét,
Szerették ők a csillogó kupát,
Mely vágyat ébreszt és mely álmot ád.
De nem tudták, hogy kinek és miér?
S hogy a seregnek gyászos vége lett,
Hát ők megmentették az életet.
Fogadja őket átok és kacaj,
De Isten napja süt még rájuk is,
De van még nékik új nótájuk is
S végig szerette e zord életet
És énekelte: élni, élni kell
És csonkán, bénán is remélni kell!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir