Juhász Gyula: Japán módon

Japán módon

A holdat is felhő takarja néha
És elsötétül néha a nap is.
Szívem szerelme, sokszor fáj a tréfa
S borongok én a boldogságban is.

Hogy hűtelen vagy, jól tudom nagyon rég
És leveledet régen összetéptem,
De végső csókod ott ég ajkamon még,
Mint hő pecsét a szerelmes levélen.

Fejem havas már, mint a Fuzijáma,
Mely tengerekre néz magányosan,
De tövében nyit még tavasz virága
S szívemben is még olykor vágy fogan.

Egy régesrégi hercegnőt imádok,
Akit nem csókolt földi ajk soha,
Aki e tájon szerelemre vágyott
S e dalban él elhervadt mosolya...

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!