Juhász Gyula: Szonettek Finikének

Full text search

Szonettek Finikének
 
I.
 
Már jön az ősz. Magányosan az erdőn
Elnézem követét, a levelet,
Amely egymásra hull szelíd merengőn
És várja, míg a tél is közeleg.
 
Már jön az ősz. Lelkemnek ősze itt van,
Reménye, vágya: vándor madarak,
Más tájra szálltak, hol csak álmainkban
Virul tavasz a boldog hant alatt.
 
Majd jön a tél. Hadd jőjjön! Én szeliden
És szomorún lehajtom fejemet
Örök párnámra, mint a levelek.
 
Éltem, daloltam és szerettem itt fenn
S két meleg karnak ölelése még
Ott lenn a mélyben is örökre véd!
 
II.
 
Minden mulandó. Legszebb perceinket
Halál vigyázza. Minden hervatag.
A rózsa és a szerelmes tekintet
Egy sírba hullnak és elomlanak.
 
Minden mulandó. Ó de ez a legszebb,
Hogy tűnt perc méze boldogít tovább
S bár letaroltan állanak a kertek,
Megőrizzük múlt május mámorát.
 
Amit te adtál, bár elszállt az óra,
Én elviszem a síri nyugovóra
S az örök éjben is hevítni fog.
 
Az angyalok közt nem lehet titok
S idők végéig áldott lesz neved.
Mivel szerettél és szerettelek!

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir