Juhász Gyula: Matuzsálem
Az embernyájat és mint nő e nyáj.
És mindig új jött s mind a földbe szállott,
Ő éveit rég nem számolta már!
Mikor szívében még tavasz derült,
Rogyó inakkal és hajlott alakkal
Ő a ráváró sír szélére ült.
Elmúlt dalok elnémult ütemét,
Ha ifjú párok vígan énekeltek!
Ha gyermeket látott arany napon.
Nem tudta már, hogy ő volt rég a gyermek.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir