Juhász Gyula: Az időnek
A végtelen szikláján ülsz magad
S csak nézed hallgatag, vén bérceken,
Hogy az eón, az év, a nap halad.
A vér és víz hogy árad és apad,
Csak nézed, hogy vív a fény és a köd
S hogy múlik el világ és pillanat:
Ha egyszer elszunnyadnál és e zord,
Nem lankadó játék megállana:
S az elmúlás halálhozó ködében
Szívemből szálló sóhaj dallama?
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir