Juhász Gyula: UTOLSÓ SZONETT EADHOZ
UTOLSÓ SZONETT EADHOZ
Anton Wildgans
Nem bánt, hogy valami másképp esett,
Mint a szerelmi vágy előre szánta,
Kezembe szállott egy kedves madárka,
Elszállt, sugallván ezt az éneket.
Mint a szerelmi vágy előre szánta,
Kezembe szállott egy kedves madárka,
Elszállt, sugallván ezt az éneket.
Hiszen miatta lett e szűk jelen,
- Mely az idő árjába folyna vissza, -
Az eltűnő gyönyörtől szűzi tiszta,
Örök valóra váló győzelem...
- Mely az idő árjába folyna vissza, -
Az eltűnő gyönyörtől szűzi tiszta,
Örök valóra váló győzelem...
Az úton, amely a sírkertbe lép,
Földem felé tart holmi szőkeség,
Már mosolyogva rám szemet vetett.
Földem felé tart holmi szőkeség,
Már mosolyogva rám szemet vetett.
Hogy mit művelt velem, sohase tudja,
E nimfa, mely faunnal incseleg,
Nem volt Ead, de én Pán lettem újra.
E nimfa, mely faunnal incseleg,
Nem volt Ead, de én Pán lettem újra.
1913
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
