Kaffka Margit: KÉTSÉG
KÉTSÉG
Éjfellegekből jött; - sasmódra szállva
Tört a szívemre első, lázas álma.
Viharszegett szárnya felém borult,
És mit ezeregy éjszakán tanult
Titkos igékbül, holdfényes jegyekbül,
A boldogsággal ámított szivekbül,
Lángoló szóval lihegte felém,
Míg tehetetlen rabul estem én.
Tört a szívemre első, lázas álma.
Viharszegett szárnya felém borult,
És mit ezeregy éjszakán tanult
Titkos igékbül, holdfényes jegyekbül,
A boldogsággal ámított szivekbül,
Lángoló szóval lihegte felém,
Míg tehetetlen rabul estem én.
- Csak jőjj velem! Odavezetlek téged,
Hol zabolátlan kavarog az élet,
Emelkedő-eső, szilaj hulláma
Vad szirten permeteg-sugárra válva.
Kálváriákra, hol virág terem,
S kígyófulánk virágok kelyhiben.
Vérző tövis közül kell fölemelned,
Mi ott terem szívednek, - a szerelmet.
Akit szeretsz, - majd sírnod kell miatta,
Követned kell börtönbe, gyalázatba,
Aztán sugáros magasokba fel -
S a királynője ott is te leszel.
Hát jőjj, - siess! - -
Kiszáradt ajkkal utánasusogtam
A viharok dalát, - habozva, késve,
Nem mertem őt követni - mégse - mégse.
S egyszerre, - gyilkos bosszusággal telve
Keselyű-karmát vágta a szívembe.
- Verdeste, - tépte, - csattogott a szárnya,
S messzenyilazott a vad éjszakába.
Hol zabolátlan kavarog az élet,
Emelkedő-eső, szilaj hulláma
Vad szirten permeteg-sugárra válva.
Kálváriákra, hol virág terem,
S kígyófulánk virágok kelyhiben.
Vérző tövis közül kell fölemelned,
Mi ott terem szívednek, - a szerelmet.
Akit szeretsz, - majd sírnod kell miatta,
Követned kell börtönbe, gyalázatba,
Aztán sugáros magasokba fel -
S a királynője ott is te leszel.
Hát jőjj, - siess! - -
| S míg félig öntudatlan, |
A viharok dalát, - habozva, késve,
Nem mertem őt követni - mégse - mégse.
S egyszerre, - gyilkos bosszusággal telve
Keselyű-karmát vágta a szívembe.
- Verdeste, - tépte, - csattogott a szárnya,
S messzenyilazott a vad éjszakába.
Nehéz, halálos, álomtalan álom,
Meddig tartott az éj? - már nem tudom.
Most hajnal. Most a virradatot várom,
Lábadozón kitárom ablakom.
- És bemosolyog az ég teli kékje,
Tavaszi légben halk hullámu béke.
Enyhe sugárok tiszta balzsama.
- Májusimádság egyszerű szava
Körültem, tán e könnyű, méla nesz? -
Valaki néven szólított. Mi ez?
Egy szürketollú, formás kis madár
Jött észrevétlen, - s valamire vár.
Hogy felémrebben könnyű tolla pelyhe.
Regfuvalom száll halkan a szívemre,
S szavától mintha engedne a fagy!
Meddig tartott az éj? - már nem tudom.
Most hajnal. Most a virradatot várom,
Lábadozón kitárom ablakom.
- És bemosolyog az ég teli kékje,
Tavaszi légben halk hullámu béke.
Enyhe sugárok tiszta balzsama.
- Májusimádság egyszerű szava
Körültem, tán e könnyű, méla nesz? -
Valaki néven szólított. Mi ez?
Egy szürketollú, formás kis madár
Jött észrevétlen, - s valamire vár.
Hogy felémrebben könnyű tolla pelyhe.
Regfuvalom száll halkan a szívemre,
S szavától mintha engedne a fagy!
- Te mégis árván, egymagadba vagy!
Vár, készül, tervel minden, ami él,
Te ülsz a bomlott fészek szélinél!
Tavaszidő van. Sugaras, szeles; -
Vigyázz! A többi rendre párt keres, -
Sietve épít új, meghitt tanyát.
S te itt maradnál egész nyáron át?
Vár, készül, tervel minden, ami él,
Te ülsz a bomlott fészek szélinél!
Tavaszidő van. Sugaras, szeles; -
Vigyázz! A többi rendre párt keres, -
Sietve épít új, meghitt tanyát.
S te itt maradnál egész nyáron át?
Ne vond a vállad, hogy: Nem érdemes!
Hátha valaki ép téged keres!
Lásd! Cifra, mézes beszédhez nem ért,
De megfelezné véled életét
Egyszerű izenettel aki küld. - -
Léssz féltveőrzött, mindig megbecsült.
- Aprócska tervek, szűkhatáru vágyak
Közt holnap gondja vet a mának ágyat, -
Én gyógyulást tudok számodra, lásd, van
Fehértornácos, szép falusi házban
Egy ember. - - Jőjj velem! Leszel úgy-e
Őszhajú asszony hallgatag menye?
Hátha valaki ép téged keres!
Lásd! Cifra, mézes beszédhez nem ért,
De megfelezné véled életét
Egyszerű izenettel aki küld. - -
Léssz féltveőrzött, mindig megbecsült.
- Aprócska tervek, szűkhatáru vágyak
Közt holnap gondja vet a mának ágyat, -
Én gyógyulást tudok számodra, lásd, van
Fehértornácos, szép falusi házban
Egy ember. - - Jőjj velem! Leszel úgy-e
Őszhajú asszony hallgatag menye?
Még szól! S miközbe húnyt szemmel merengek
Valami rég félbenszakadt dalon.
S miközben a fagy halkan, egyre enged.
Én hallgatom, csak egyre hallgatom. -
Űznöm kellene. Szólni hangosan:
- Nem jó helyen jársz, édes madaram!
Ki hozzám küldött, én - nem ismerem.
Űznöm kellene és - - még nem merem.
Az éjszaka, - a félelmes, a vad, -
Félek, hogy akkor újra rámszakad.
Valami rég félbenszakadt dalon.
S miközben a fagy halkan, egyre enged.
Én hallgatom, csak egyre hallgatom. -
Űznöm kellene. Szólni hangosan:
- Nem jó helyen jársz, édes madaram!
Ki hozzám küldött, én - nem ismerem.
Űznöm kellene és - - még nem merem.
Az éjszaka, - a félelmes, a vad, -
Félek, hogy akkor újra rámszakad.
1903
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
