Kölcsey Ferenc: A SONETTO

A SONETTO

Hespériának szent virányain

Hallám az ifjút ihletett lantjával,
S boldog leányka mellem szép titkával
Rengék derűlő kénynek álmain.

Mosolygva leste képem lángjain,

Mint olvad eggyé szívem lágy dalával,
Gyöngén szorított reszkető karjával,
S lelkét ölelte lelkem ajkain.

Nem bírta többé az égi lángokat

Az elhalandó földi sátorában,
És szétömöltem keble szép honában.

Lantján folyó tűz érte a húrokat,

S édes szelíd dal, mint csókjai valának,
Zengett szerelmünk boldog géniuszának.

Sződemeter, 1811. szeptember végén

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!