Kölcsey Ferenc: A SZENVEDŐ

A SZENVEDŐ

Szelíd halom, s te zöldellő berek,

Te csergedő víz tölgyeim alkonyában,
Aranykor, melynek éltem hajdanában,
Szent álom, milyet Erosz szendereg!

Egem borúlt, s eltűne a bájsereg,

Mely röpdesett tündéri fátyolában,
Kiterjed e kar, e kebel, s hiában,
Egy boldog órát, ah mikor nyerek!

Ó Lúna, néked a sors égi pályát

Ha fellegekben olykor engedett !
Tisztán hozod fel újra képedet:

De nincs, ki szórja széjjel búm homályát,

Én szenvedek mélyen s ártatlanúl,
S mosolygni többet e száj nem tanúl.

Pécel, 1814. július 14.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!