Kölcsey Ferenc: HŐS | Verstár - ötven költő összes verse

Kölcsey Ferenc: HŐS

HŐS

Védni menj el engem és hazád!

Hősnek a hölgy mond és kardot ád;
Győzve térj meg,
Búcsut így sohajta,
S véle e kard,
S ellen vére rajta!

Hős elindul, lángban kebele,

S fölpirúl rá bús harc reggele,
Vág, de sebjén
Omlik drága vére,
Győz, de halva
Hull vert ellenére.

Mécsvilágnál gyönge hölgy mit vár?

Nap megy és jön, ő nem vissza már!
Karddal együtt,
Melyet fog kezébe,
Csöndes estvén
Néma sír födé be.

Hős, aludjál! dombod hantja zöld,

Könnyel ázva nyugtat honni föld;
Érted áldást
Hű kebel sohajta;
Véled a kard,
S ellen vére rajta.

Cseke, 1833. október 7.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!