Kölcsey Ferenc: RÁKÓCZI HAJH. . . | Verstár - ötven költő összes verse

RÁKÓCZI HAJH. . .

Rákóczi hajh, Bercsényi hajh!

Magyartok gyászban űl,
Még leng a szellem tőletek,
S már lelke sem hevűl.

Oltárunk áll s nem füstölög

Rákos szent mezején,
A szablya függ, s nem hord vitézt
Hátán a büszke mén.

O Várna, Várna fűveid

Lengessék hűs szelek,
Borítsa csendes nyúgalom,
Király, emlékedet.

Vérkönnyet önt az útazó,

Mohács, virányidon,
Frzése mély, érzése szent,
Mert rajtad sír, o hon!

De bujdosóknak sírja te

Pontus határain,
Nem leng egy sóhajt s feléd
Hűv ének szárnyain !

Titkon borong a géniusz

A néma hant fölett,
Hol lángoló szív s honszerelm
Váltottak életet.

Bosszúját a hűvet, nemest

Keblében érleli,
Mely forr és olvad, s tiszta lesz,
És pontját fölleli.

S villámként csap, villámként sujt,

És tűzre lángra kél,
S a honfiú, s a honleány
Csak érez, nem lát s fél.

És halni mégyen, győzve jár ;

A vér szent mezején,
Vészek körítik homlokát,
Erő forr kebelén.

S rohan, mint ár, a győzelem

Kelettől nyúgotig,
A láncsa zúg, a lobogót !
Magas szellők viszik,

S ledőlt országok hamvain

Egy szép hon támad fel,
Mely lelket tölt, mely szívet ráz
Neve zengésivel.

Pécel, 1817. április

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!