Kölcsey Ferenc: RÁKOS | Verstár - ötven költő összes verse

RÁKOS

Rákos, bolyongék partjaidon, s vized
Hullámit ittam s keblem emelkedett,

Könny forrt szememben, s érzeményim

Szívem alatt tüzesedve vívtak!

Körűlem érzém egykori hőseink
Árnyékainak gyönge fuvallatit,

Az égi szellem fürteim közt,

S arcom előtt suhogott csapongván.

Hajh, látom őket sátoraik közűl
A népesűlő térre tolongani,

Buzgó kebelt látok hazámért,

S lángszemeket dagadó könyekkel!

"Fegyverre, jőn az ellen erős hada."
S ím villog a kard, s tárogató riad,

A büszke ló szökdell, nyihog, fúv,

A lovag űl diadalmi tűzzel.

És nem kerűlnek mély sebeket s halált,
Ki halni tud, nincs járom erős nyakán,

Néked, tenéked szent szabadság

Áldozik a nemesen kifolyt vér!

Magozz fel, ó vér, puszta mezőnk fölett,
S teremj magodból szép csemetét nékünk!

Ah, szélveszek közt nyert honunkat

Rút puhaság özönébe fojtjuk!

Habzik borunk a tág kehely öble közt,
Tolongva zúgunk táncpaloták felé,

S förtéztetett lyány karja közzé

Szórja vadúl erejét az ifjú.

Romlasz magyar nép, romladozol hazám,
És lassan őrlő féreg emészt belől,

Ha fog kigyúlni magzatidnak

Szűk kebelökben az égi szikra?

Cseke, 1821. október

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!