Kosztolányi Dezső: Szülőföldemnek bús határa, hajh
elér-e még a bánat és sóhaj?
csak így emelhetem rád arcomat.
te hontalan, hozzád kiáltozom.
és templomok ormán az estbibor.
oly édesen beszélt, akár a lant.
a sínek mellett. Hullámos Palics.
s a szélbe - karcsú lányok - jegenyék.
édes-halálos méz: a vágy, a vágy.
és koravénen rád emlékezem.
harmincnégy éves, elfáradt magyar.
Azt sem kérdezem, hogy vagyok-e még?
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir