Kosztolányi Dezső: EULÁLIA

EULÁLIA

Edgar Allan Poe

A sóhajország árnyán

laktam egyedül, árván,

lelkem mocsár volt, mély magány
s az angyali jó Eulália lett remegő arám,
a sárgahajú Eulália lett mosolyos arám.

Ó - a szeme ég,

mint éjjel az ég,

ha csillag rakja ki a nagy űrt!

S a lágy pihe-gyöngy,

a bíbor, a gyöngy,

mit holdsugár ragyogása szűrt,
nem oly aranyospuha, mint Eulália fürtje, a sárga fürt,
nem oly sugaraspici, mint Eulália fürtje, a drága fürt.

A bánat - a múlt

a semmibe hullt,

mióta angyali lelke véd;

az ég aranyán

ég a halavány

Astarte, s már az éj se setét,
ha rám veti jó Eulália felragyogó szemét,
ha rám veti szent Eulália lágy ibolyaszemét.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!