Kosztolányi Dezső: AZ ÉJ A KERTBE MEGY

AZ ÉJ A KERTBE MEGY

Lord Alfred Douglas

A piros rózsa, a fehér

lehajtja csüggedt, álmodó fejét,

az úrasszony Éj már a kertbe ér,

csak a virág hallhatja, merre lép.

Egész nap hívta őt a sok madár

csattogva és ezüstösen,

most hallgat ajkuk, az Éj lopva jár,

testén sötét köpeny.

Rigó dalol, és a dala fohász,

"Az Éj, az Éj suhan ide."

Az ujja már a záron kotorász,

nem zümmög a kis méhike.

Nem látni arcát, máris messze tűnt,

a fehér és piros kerten tova.

De hol a fű s a százszorszép lecsüng,

ott megmaradt a lábnyoma.

Sötét köpenye surran szeliden,

amint a fű hegyéhez ér.

A piros rózsa lassan elpihen

és álmodik fehéren a fehér.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!