Kosztolányi Dezső: KÍGYÓBŰVÖLÉS

KÍGYÓBŰVÖLÉS

Rainer Maria Rilke

Ha a piacon illeg a varázsló,

töksípot fúva, mely igéz, bűvöl,
lehet, hogy egy járókelő parázsló
dalára a mély bódé-sűrűből

a síp felé kiváncsi gyermekül jő

s a hang akar, akar és arra vágy,
hogy kosarán merev legyen a hüllő,
majd hízeleg neki, hogy lenne lágy,

és fújja szédítőn, vakon a színdús

dalt, mely ijeszt s oldozva ad hitet -;
aztán elég egy pillantás: az indus
egyszerre úgy megrémített,

hogy belehalsz. Azt érzed, szörnyű tűzzel

rogy rád az égbolt. Az arcod előtt
ugrás cikázik a fejedbe. Fűszer
bódítja el zord, északi velőd,

s te veszve vagy. Folyton rajtad csörömpöl,

a nap tüzel, a láz akár a bor,
botok merednek föl, gonosz örömtől,
s a méreg a kígyóba forr.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!