Kosztolányi Dezső: SÁMUEL MEGJELENIK SAUL ELŐTT
Saul karonragadta: Kicsodát?
Nem is felelt még a nő, akit átok
nyügzött, de Ő már látta a Csodát:
"Mit háborítasz? Lenn a mélyben alszom.
És most, mert hír, szerencse nem omol rád
és az Urat hiába ostromolnád,
győzelmeket keressz ez árva szájban?
Elmondjam a fogam, sorjába, hány van?
Mert csak fogam van itt..." Eltünt. Az asszony
kezét arcára nyomta s meggyötörve,
keményen ordította: Ess a földre!
s úgy vált ki népéből, mint harci jelvény,
most lebukott, még jaj se kelt a nyelvén,
oly biztosan érezte már a véget.
A nő pedig a szörnyü hevülőt
csiggatta és biztatta reszketeg -
s mikor megtudta, hogy még nem evett,
kiment és borjút vágott és sütött,
majd rá is bírta szépen, hogy leüljön
s ült, mint ki elfelejti mindenét,
csak azt az egyet nem, mi legvégül jön...
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir