Kosztolányi Dezső: KILENCEDIK ELÉGIA

KILENCEDIK ELÉGIA

Francis Jammes

Az erdei út fövenyén
két lány jött, két bús jövevény.

Ingott kalapjuk álmatag,
ruhájukon fehér szalag.

Lelkük, az fülemüle dal,
mely énekel, kacagva vall. . .

Intettek nékem valamit
a szélbe, jaj, ki tudja mit?

Ki is vagyok? Két drága lány
ott lelt az erdő oldalán.

Szóltak: Költő, aranykoboz,
szívünk terólad álmodoz.

Mellettem állt Múzsám, alant,
kezében egy bús sír-galamb.

És óriási szárnyai
borzongva kezdtek szállani.

Az orgonák meg csöndesen
hulltak a döbbent földre, lenn.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!