Kosztolányi Dezső: MERCURIUS

MERCURIUS

A Hold az eget fehérre meszelte,
Mercurius,
ő tündököl a messze végtelenbe.

Megvárta, hogy a nagy idő letelt-e
s most fölremeg
az emberek előtt is tiszta lelke,

mert amitől függött a nyugta-kelte,
a gépezet
kétszáz évig forgott az űrbe fel-le.

Kopernikus volt, aki kieszelte
s nem látta ezt,
de látom én most egy rövidke percre

a halvány Luna s Venus közt a lenge,
híg éteren
búcsusugárt hint méltatlan szemembe.

Nézd, már a nap fényes fejét leszelte.
Elmúlt ez is.
Holnapra testem, lelkem hol leszel te?

Róma, 1924. szeptember 27., hajnal négy óra

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!