Kosztolányi Dezső: SÉTA A VÁROSON KÍVÜL, VIDÉKEN

SÉTA A VÁROSON KÍVÜL, VIDÉKEN

Egy-két lépés, elfogy az aszfalt
és a mező
terít a földre gazdag asztalt.

Itt csönd van. E diófa bólong
s halkan regél
az avar és a sárguló lomb.

Az mondja, mély, mély, mély, a bánat,
örök-igaz,
mint a hegyek és mint az árnyak.

A rózsa váltja koszorúját, -
de egy marad:
az élet és a szomorúság.

Én már kacagtam s győzve-győztem,
most leülök
a sárga fejedelmi őszben.

Sok nyár és sok lány nevetett rám.
Lassan kihull
kezemből égő cigarettám.

Üres kezekkel mit akarjak?
Csak sírni jó.
Fejem fölött köd, csúnya varjak.

A szívem semmire se vágyik
és ríkatom
az őszi bánat furulyáit.

1912

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!