Kosztolányi Dezső: ÁGUEDA UNOKANÉNÉM
hogy nálunk töltse az egész napot
s megérkezett unokanéném,
keményitett ruhában, ám ijesztő
és ünnepélyes, furcsa gyászban.
és ugy rémlett, hogy zöld szeme,
piros orcája engem véd a félős
gyásztól...
már tudtam, hogy az O, az gömbölyű,
s amint Águeda szorgosan-szelíden
rakosgatott a zengő folyosón,
egyszerre csak valami ösmeretlen
hideglelés viszolygott rajtam át.
(Nyilván azóta van meg hős-bolond
szokásom, hogy magamban is beszélek).
Amikor ettünk, a nyugodt, idilli,
öreg ebédlő csöndes félhomályán
kábulva hallgattam, hogyan csörömpöl
kés, villa és kanál időközönként
s hogyan csilingel, trillázó kacajjal
Águeda hangja.
(e gyász, e zöld szem, e piros arc),
mint holmi tarka-cifra nagykosár,
almával és szőlővel megrakottan,
egy régi szekrény ódon ében éjén.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir