Kosztolányi Dezső: FEJTÖRŐ FELNŐTTEKNEK | Verstár - ötven költő összes verse

FEJTÖRŐ FELNŐTTEKNEK

Tudod-e, ez mi?
Jó torna eszednek:
asztalt terítnek,
asztalt leszednek.

Haladnak az utcán,
feküsznek az ágyon,
mint pille cikázik
fejükben az álom.

Karjuk követ, ércet
izzadva vonszol,
sürgöny fut az éjben,
vad telefon szól.

És csönget az ajtón
az orvos, a lázas
szerelmes, a postás,
a koldus, a gázas.

Fejjel nekimennek
a hetyke tavasznak,
harcolnak azértis,
ordítva szavaznak.

Bölcsőt tologatnak,
megcsendül egy ének,
már vége a dalnak,
bámulnak a vének.

Csókok ligetében
örvény köde nyildos
és ölnek, ölelnek,
te drága, te gyilkos.

Nem látni a végét
a hosszú menetnek.
Kacagnak-e ottan
vagy talán temetnek?

Egy kis vidámság,
sok-sok sóhajtás.
Sejted-e már mi,
pedzed-e, pajtás?

Nincs nála nagyobb jó,
mert ez a kincs.
Úgy hívják: élet.
Értelme nincs.

1932

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!