Kosztolányi Dezső: ÁLMOK ALKONYATJA
befüggönyözöm az ablakomat
s belémerengek a bús lámpatűzbe.
Ijedve kotródik a durva élet
s csend, végtelenség, bús öröm fogad.
a teste árnyék s én is árny vagyok
s szeretjük egymást, száműzött szegények.
Ki tudja? Láz csap által árva főmön.
Csak álmodom magamba rogyva ott.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir