Kosztolányi Dezső: FEKETE FARSANG
s hegedű-zajba földre száll
bíbordíszes, foltos köpenyben
a csörgősipkás Karnevál.
a gondtalan tömeg zsibong,
de engemet megüt ködével
és fojtogat az éji gond.
kedvedbe hát mi sem zavar?
El sem temetted a halottad
s halotti tort ülsz, ó, magyar.
e rézdobok, e rőt szinek?
Azt vélitek, a nagy halottat
ezzel talán felkeltitek?
mik rátok úgy világlanak?
S ti táncra perdültök e fényben,
dalolva dühhel balgatag?
kacagva gyújtotok pipát
s főtök díszelgve ékesíti
a hőssíron nyílott virág.
vad, rémületes, furcsa boly;
a harlekin sírva halódik
s könnye a nagy patakba foly.
s nyomába tompán döng a dob,
vár, majd letépi céda rongyát
és arca - még irtoztatóbb.
széjjelfeszült arcizmain
és villogó tekintetére
fehér lesz arcunkon a szín.
a megszelídített Petúr,
érdemkereszt figyeg nyakában,
ma már okos s kegyelmes úr.
mártírokkal ölelkezik,
hitvány hülyék gúnyból szavalják
Petőfi fenkölt verseit.
szemén hazug könnyek nyoma,
fejébe félrecsapva táncol
a szent, az ősi korona.
mind kába dalba kezdenek,
a hősök szobrát földre döntik
és sírnak fönn az istenek.
harmatkönyűket ejt a föld.
S gondolkozom: való-e ez, vagy
álom, mit az agy láza költ?
s énrajtam a felhő borong -
Mondjátok, ó, mindenki őrült,
vagy csak magam vagyok bolond?...
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir