Kosztolányi Dezső: SZERELMI DALOK

SZERELMI DALOK

Nedves ködökbe gerjed
a csendes éjszaka
s átlengi már a kertet
a hold sugárzata.

Szélcsendes a nagy éjjel,
nem mozdul a levél
s a csend szelíd beszéddel
a múltakról regél.

Ma újólag szeretlek,
ma újra búsulok.
Eszembe jár szerelmed,
az édes búcsucsók.

S a néma messzeséget
vadul átszárnyalom.
Egy lázas álom éget
s kitárom a karom.

Küzdtem sokáig ellened,
te gyászruhás, halvány leány,
te éjhajú, te reszketeg.

Szívem minden tehert lehány
s vérezve szólok: győzelem,
amíg bilincset raksz reám.

Győztél te rajtam, életem
s most már tied vagyok, tied,
imám rebegve tördelem.

Csak hallgatom verő szived,
sötét ruhádba szédülök
és arcomat láz festi meg.

1905

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!