Madách Imre: Változás
És ropogva zúg a jég,
Gyászba hanvad a virágkor,
Míg lesír a néma ég !
Állnak zsupos fedeli,
Míg a csendet átsuhogják
A fonóház éneki.
Téli lakra pásztora,
S ablakomra néz a szőke
Pásztor lányka ablaka.
És a lányka búban ül.
Jő e lángoló kebelhez
Még karomban felhevűl.
Elbüvölted a telet,
És falunkra szent sugárba
Fényt deríte kék szemed.
Zengi át a fülmile,
Úgy e lant is egy dicső dalt
Szép szemedre zengene.
Látva még a fagy virányt,
S keblem ég, dicső szemedbe
Lelve a tavasz korányt !"
Én megyek, te jó legény!
Nyájam őrzni a Bakonynak
Rengeteg bús erdején."
Ah de puszta, elhagyott !
Fagyvirágim szent helyére
Rózsa nyől, s virágzik ott.
Gyász ül ablakom felett,
Ah ! a lányka kék szemébe
Fény korányom elveszett !
Mert tavassza megjöve,
És szemében ott sugárzik,
A tavasznak kelleme.
Házikómnak ablakán!
OIy dicső virágok nőlnek
Akkor ablakom fagyán!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir