Madách Imre: A rab család
A rab család
Reng a tengeren ezüst hab
Csendes nyári éjszakán,
S mormogó dallal törik meg,
Rejtélyes tündéri ének,
A part tarka kavicsán.
Csendes nyári éjszakán,
S mormogó dallal törik meg,
Rejtélyes tündéri ének,
A part tarka kavicsán.
Fent az éj ezüst rózsája,
Lent lángképe a vizen,
Fent dalos daruk repűlnek,
Lent az illatos szellőnek
Szárnya suttog csendesen.
Lent lángképe a vizen,
Fent dalos daruk repűlnek,
Lent az illatos szellőnek
Szárnya suttog csendesen.
Tengerparti pálmafák közt
Sugár tornyu büszke vár, -
Kúpja csillog, dús arannyal,
Tűkörsíma a márványfal,
Benne tán az éden vár.
Sugár tornyu büszke vár, -
Kúpja csillog, dús arannyal,
Tűkörsíma a márványfal,
Benne tán az éden vár.
Tenger habján úsz a gálya
A hajós nép zajg, örűl,
S rejtélyes szellem beszélget
Nyugodalmat és szerelmet
Fent az árbocok körűl.
A hajós nép zajg, örűl,
S rejtélyes szellem beszélget
Nyugodalmat és szerelmet
Fent az árbocok körűl.
Óh, de a hajó gyomrában
Láncra verve ifjú s lány,
Velök a vén ősz családfő;
"Elhagyál tehát, teremtő !"
Mond, s felhő van homlokán.
Láncra verve ifjú s lány,
Velök a vén ősz családfő;
"Elhagyál tehát, teremtő !"
Mond, s felhő van homlokán.
"Ládd, ládd itt van a szerail már
S ablakán mi lant az, hajh ?"
Mond a lány. Testvérid dalja,
Rabságukban meggyalázva
Isten s honhoz szent sohaj !
S ablakán mi lant az, hajh ?"
Mond a lány. Testvérid dalja,
Rabságukban meggyalázva
Isten s honhoz szent sohaj !
"Hát az milyen tompa jajszó,
Mond az ifjú, lánc vagy kard?"
Bajtársidnak cseng bilincse,
Rajtok a harc nem segíte,
S szolgaságuk tartva tart.
Mond az ifjú, lánc vagy kard?"
Bajtársidnak cseng bilincse,
Rajtok a harc nem segíte,
S szolgaságuk tartva tart.
"Ott meg zsákot dobnak vízbe !
Mond a lány, óh rettegek !"
A vén nem való dologra,
Istenét meg nem tagadta
Az, kit ott megöltenek.
Mond a lány, óh rettegek !"
A vén nem való dologra,
Istenét meg nem tagadta
Az, kit ott megöltenek.
Nézzetek csak vissza-vissza,
Hogy kigyult a láthatár.
Kis falunknak szentegyháza.
Legalább meg nem gyalázza
Hamvát a hitetlen már.
Hogy kigyult a láthatár.
Kis falunknak szentegyháza.
Legalább meg nem gyalázza
Hamvát a hitetlen már.
Néznek, néznek elmerülve
Gondolatban, szótalan,
A vén gondol Istenére,
A leányka szerelmére
És az ifju - harcba van.
Gondolatban, szótalan,
A vén gondol Istenére,
A leányka szerelmére
És az ifju - harcba van.
"Nem gyalázza meg hamvában !"
Mond mindhárom s összenéz;
Értik egymást. A vén áldást
Ad, a lány csókot, nem bír mást
S tőrt szorít az ifjú kéz. - -
Mond mindhárom s összenéz;
Értik egymást. A vén áldást
Ad, a lány csókot, nem bír mást
S tőrt szorít az ifjú kéz. - -
A vár hárem ablakában
A rab-hölgy még énekel;
Dalja fentszáll és a darvak
Tőle messze elmaradnak,
Mert Istent s hont üdvezel.
A rab-hölgy még énekel;
Dalja fentszáll és a darvak
Tőle messze elmaradnak,
Mert Istent s hont üdvezel.
S három csillagot lát esni
A tengerbe zajtalan,
"Isten, mond, könyörülj rajtok !"
Aztán búsan néz utánok
S elfelejti csakhamar.
A tengerbe zajtalan,
"Isten, mond, könyörülj rajtok !"
Aztán búsan néz utánok
S elfelejti csakhamar.
A szeraljnak híre, fénye
Változatlan máig él.
Habsírján a kis családnak,
Elpusztult helyén falvának,
Nyom nélkül sír el a szél.
Változatlan máig él.
Habsírján a kis családnak,
Elpusztult helyén falvának,
Nyom nélkül sír el a szél.
Fent az ég ezüst rózsája,
Lent lángképe a vizen,
Fent dalos daruk repűlnek,
Lent az illatos szellőnek
Szárnya suttog csendesen.
Lent lángképe a vizen,
Fent dalos daruk repűlnek,
Lent az illatos szellőnek
Szárnya suttog csendesen.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
