Petőfi Sándor: A HEVESI RÓNÁN
És halványúl a Mátra.
Az esti nap piros fényt
Lövel kék homlokára.
Mely a kék Mátrán lángol,
Mint kékszemű lyány arcán
A rózsaszínű fátyol.
Koronként egyet pattan...
Ezenkivűl a róna
Oly néma, oly zajatlan.
A piros alkonyatnak.
A messze látkör szélén
Pásztortüzek pislognak.
Tán csillag, mely lelépett
Egy síró furulyának
Meghallgatása végett?
Olyan szép s olyan halvány,
Mint a meghalt menyasszony
Bús vőlegénye karján.
Egy holt menyasszony árnya,
Kit a koporsóból visz
Az égbe szellemszárnya.
És mégis rája nézek,
Nem nézhetek le róla,
Sugári megigéztek.
Ez a hold, hogy láttára
Eszembe jut éltemnek
Legkínosabb órája.
Mi történt ekkor rajtam?
De sírnom kell, zokognom,
Miként akkor zokogtam!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir