Petőfi Sándor: A BUJDOSÓ
Én nem félem haragát,
Kebelemnek pusztaságit
Száz vihar rohanja át.
Talpra, reszkető legény!
Bár toronnyá nő a hullám,
A túlpartra szállok én.
Kétségbarna éjjele;
Lyány! temetve mindörökre
Legyen emléked bele,
Enyelegve játszhatál,
Ki hűséget esküvél, és
Oh! ki mégis megcsalál.
Messze tűn a gyászvidék.
Hol szivemnek béke, csönde
Romhalomba dönteték:
Hogy ne légyen semmi jel,
Mely a multat, érzeményim
Háborítni, költse fel.
Bájoló mint a tavasz...
Szőke fürttel... kék szemekkel...
Hűtelen lyány, képed az!
Nincs hely, csalfa szép alak!
Hol sebemre ír csepegjen,
Hol feledni tudjalak?
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir