Petőfi Sándor: ÁLOM
ÁLOM
Kór valék, fájdalmaimnak
Szenvedém nagy kínjait;
Jött az éj szelíden végre,
S könyörűlve békeségre
Álmaim karába vitt.
Szenvedém nagy kínjait;
Jött az éj szelíden végre,
S könyörűlve békeségre
Álmaim karába vitt.
És láttam ott
A szőke lányt,
Nem hidegen
Már szűm iránt;
A szőke lányt,
Nem hidegen
Már szűm iránt;
Hozzám voná
A szerelem,
S eget lele
E kebelen,
A szerelem,
S eget lele
E kebelen,
S én piruló
Lángajakán,
Mézcsókjait
Lecsókolám.
Lángajakán,
Mézcsókjait
Lecsókolám.
És újra csók,
S megannyi csók,
S oly édesek!
S oly lángolók!!
S megannyi csók,
S oly édesek!
S oly lángolók!!
Ily álmakat adjatok, isteneim,
És marhat a fájdalom, a fene kín;
Én tűrni fogok, - valahára talán
Majd égi való jön az álmak után.
És marhat a fájdalom, a fene kín;
Én tűrni fogok, - valahára talán
Majd égi való jön az álmak után.
?, 1840.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
