Petrőczi Kata Szidónia: XXV.
Szerette igazán, sohol annak mását
Nem lelte úgy én is szeretlek de lássad
Mert engem nem kivánsz hanem más látásat.
Tőled távul létem szívemet szüntelen
Gyötri de szívedet tudom biszony ebben
Nem bántya miattam hogy úgy szeres engem.
Hiszem az jó Istent meg fogod utálni
Ha illjen hívedet miatta megunni
Nem szántad hát más is mit tud reménleni.
Igy az bolondokat szép szóval hitetik
Hiszem szabadságot el nem rekeztetik
Egymás szerelmébe szabad élnünk holtig.
Addig még az Isten életemet nyujtya
Akkor is kit szerecz te néked ne agya
És nem néked birik mért kapdosz hát rajta.
Hogy özvegye lehes szívessen kivánod
Igaz hitvesednek hogy halálát várod
Isten tugya kinek mennyi időt adot.
Biszony másra czilyoz szoddal e versedbe
Mert te azt jól tudot hogy az én szívembe
Ben voltál és vóltam hozzád nagy hűségbe.
Nem az kit ohaitasz noha nem érted rám
Hogy feljön czillagod nem bánom fénlyék bár
De még könyves szemmel emlékezel rólam.
Mindennek néked is mint szíved kiványa
Tudod életembe azt ő meg nem agya
Kész vagyok meghalni ha Isten akarja.
Édessem de tudom megemlékezel rám,
És sokszor megsiratsz 's könyvezel ohajtván
S mondot oh Ur Isten hű társom hol van.
Úgy hiszem hogy szíved fottik híven élne
Megmásulhatatlan hűségel szeretne
De nem lehet mert már mondottál ellene.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir