Reményik Sándor: Tüzijáték
Egyidősek. A születésnapunk
Egymáshoz közel, nyárvégre esett.
Istenem, talán csak te tudod már,
Mi volt az akkor, milyen nagy eset!
Náluk a kertben, - azután minálunk...
Születésünk közt két hét telt csupán. -
Hány év választja el majd a halálunk? -
Mert én még itt vagyok, de ő már nincs:
Oltárról felszállt áldozati füst,
Világtébolyban elpazarolt kincs.
S augusztusban a születésnapunk
Egy ritka, drága örömöt hozott:
Misztikus esték ajándékaként
Jöttek a tüzijáték-dobozok.
Volt ott minden, forgó nap, napraforgó,
Tűz-kígyó, béka, felviharzó álom:
Magasba küldött égő üzenet,
Hogy színes csillagokba szertemálljon.
Én csak néztem, de ő - ő már csinálta,
Apja tilalma nem gátolta benne,
Hogy kezét rátegye a rakétára.
Jaj, szörnyűbb csillag lesz majd a halála?
Baranovicinél a véres égre
Szökött fel ő is: bús, piros rakéta,
És aztán széthullott a semmiségbe.
És én - én álmaimnak rakétáit
Csak eregetem, eregetem egyre,
És forogtatom forgó napjait
S a csillagesőben gyönyörködöm,
És örülök, ha mást is elvakít
Amint hull, hullong, lassan szerteszéjjel.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir