Reményik Sándor: Halk hang halottaimhoz
A földben s az égben,
Te por a porban,
Fény az üdvösségben -
Anyámmal együtt ugye megbocsáttok,
Hogy nem hintem a sírotokra mind
Ágyam mellől e tengersok virágot?
S imátok Istent közelebb találta
Mint bárkié e borús földi téren.
Ha éjjel zajtalanul nyílt az ajtó,
S vigasztalást, enyhülést hoztatok.
Csak elmennek s a rózsák hamva hull,
De Ti velem maradtok mindörökké,
Örök rózsákkal, láthatatlanul.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir