Reviczky Gyula: Ibolyát áruló leány

Ibolyát áruló leány

Kis leány az utczasarkon
Ibolyát kinálgat:
«Nagysás asszony! drága ténsur!
Vegyen ibolyákat!»

Széltől, ködös alkonyattól
Kis kendőcske óvja.
Kipirul a képe tőle,
Gyönge kis kacsója.

Tavasz első hirdetőjét
Hozza a leányka,
Ébredését a tavasznak
Olcsóan kinálja.

Gavallérok, úri dámák
Sorba' meg-megállnak...
«Nagysás asszony! drága ténsur!
Vegyen ibolyákat!»

Mosolyogva nyujtja által,
Megköszöni árát.
Egy fél napra feldiszíti
Gazdagok ruháját.

Neki nem sug ibolyája
Tavaszról regéket.
Betegen honn fekszik anyja;
Annak keres étket.

Az ibolyák illatából
Orvosságot adnak.
Csak hidegjét, csak borúját
Érzi a tavasznak.

Hideg szél fú, még a könny is
Szemeibe szárad:
«Nagysás asszony! drága ténsur!
Vegyen ibolyákat!»

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!