Rimay János: [IX] MÁS | Verstár - ötven költő összes verse

[IX] MÁS

*Nota: Siralmas nékem*

Oh, Uram Isten,
Melly távol estem
Az igaz, járt úttul!
Eltévelyedtem,
Mély sárba léptem,
S mocskosultam rútul.

Erőtelenné
És éptelenné
Bolygás miatt löttem,
Néked sok vétket
S rossz engedelmet
Törvényednek töttem.

Egy cseppni szentség,
Kívüled készség
Nincs bennem az jóra,
Istenes élet
Rám csak úgy illhet,
Mint korom az hóra.

Nincs bennem épség,
Erő s egészség
Tetémtől talpiglan,
Bűn mélységébe
És tengerébe
Merültem torkiglan.

Mint egy tükörből,
Szent törvényedből
Látom nyavalyámot,
És abból való
Meggyógyulható
Fogyatkozásimot.

Nagy, meredek hegy
Az te törvényed,
Kór azt nem hághatja,
Tetejét látja,
De nem járhatja,
Szent Pál azt vallatja.

Látom s javallyom,
De nem tarthatom
Meg az javallt jókot,
Az testi törvény
Elmémbe örvény,
Nemz akadályokot.

Lélek az testtel,
Mint ellenséggel,
Harcol, tusakodik,
Lelkiekhez rest
Földi, agyag test
Bűnhöz ragaszkodik.

*Vétkek halomja
Az lelket nyomja,
Pihenést sem vehet
Fojtó ködében,
Kedves egében
Ha részes nem lehet.*

Nagy orvosságot
Irgalmasságod
Lele nyavalyánknak,
Kiért mindnyájan
Vallhatunk nyilván
Kegyelmes Atyánkat.

Törvényed terhét
Mert épen vetéd
Testesült Fiadra,
Éptelenségünk
Őbenne nékünk
Teljék igazságra.

Így igazulást
Kívüle tehát
Én sem kereshetek,
Hajlandó voltom
Ejt minden módon,
S mit érdemelhetek?

Christus érdeme,
Kedvének helye,
Kiben megnyugodtál,
Ez egy kőszálon
S fundamentomon
Mi idvösségünk áll.

Mert csak ő nyomta
És sajtollotta
Azt az erős sajtót,
Ki által mutat
Igyenes utat
S idvösségre ajtót.

Ezzel tenéked
Légyen dicséret
Illendő áldással,
Kérlek, kedvéért
Mindvégiglen légy
Hozzám áldomással.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!