Rimay János: [KILENCEDIK]
Nem várok én tűled már semmi áldomást,
Jól fölébrölt szemem nem kéván álmodást.
Semmi jókkal fejem nem ékesíthetéd,
Szívemet örömmel nem teljesíthetéd.
Egyik szódat másnak háta megé veted,
S így, ki téged szolgál, méreggel élteted.
És hogy nem függhetek tovább is kezedtűl,
Távol jardogálván ezután tegzedtűl.
Ellened erőbűl még ki nem is fogyott,
Mondván, itt lelsz áldást, kínt penig s bút is ott.
Seb szegény ez, mégis [gyógyulhat] (mond) ebbűl,
Légy enyim, végy íret erre szerelmembűl.
Írével élek is áldott szerelmének,
Hegyit elkerölvén te nyilad éljének.
Sok nyeltem búm miatt nem lesz immár gondom,
Vígan állva, járva énekemet mondom.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir