Somlyó Zoltán: SIRATÓÉNEK

SIRATÓÉNEK

K. D. emlékének

A dobok megperdültek.
Megvillantak a kardok.
Golyók süvöltözének -
Ki tudta, hogy mi lesz?!...

Holtakat szállítottak
a fekete vagónok;
férjek fűbe haraptak,
asszonyuk ittmaradt.

Győzelmi dobok szálltak
s gyászkönnyek hömpölyögtek.
Papírbakancs tiporta
a kárpáti sarat...

És kiesett a lámpa
a jó Isten kezébül
és darabokra tört szét
az ország... a világ...

És lett a mély sötétség,
lelkeknek éjszakája,
s gyermekkorát kesergő
friss generáció...

S elment már ő is, ő is,
ő is elment: a költő.
Elvitte azt a fényt is,
ami még megmaradt...

Hát én most mit csináljak?
Mi szépet énekelnék?
Betakarom a szívem
s eltöröm tollamat.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!