Somlyó Zoltán: A FEKETE NŐ
s törékeny ajkán én már túl vagyok.
Hadd táncoljanak éltük tompa késén.
Az én hajasbabám és esti ékem
a nagy árnyékú, telt, fekete nő,
az uccán jő, vagy ül setét szobákban,
oly néma, mint egy gyászoló rokon.
s mint gigászi szökőkút, milljó csöppjét,
teste bús üdvét felém úgy lövellje.
Ki széles szárnyaidba rejtesz el:
ím, üdvözöllek fáradt szívvel s aggyal,
ki indigóval és drága gyapottal
rakottan jő és partraszállni kész.
csak körülnéz és bambán elterül,
a kincsektől és mámortól üvöltőn...
és teli melled az én telt hajóm!
és tested bús csodája: részegségem!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir