Somlyó Zoltán: IMÁK
ott gyöngyöznek a szívben és a szájban.
Öröktől fogva
rápermetezve innyre, vérre fogra.
ezek bennünk s a csönd és az igazság.
A legbékésebb türelem:
imáink forrva fojtott tüzeken.
mely percben lépnek szájunk lépcsőjére.
Sejtelmünk se lehet,
mikor szállnak fel bánatunk felett.
és papot, vallást hetykén eltörülsz.
Nevetsz és szónokolsz az isten ellen...
S holnap keresztet vetsz a gyönge mellen.
a gőgben ülsz te daccal, tagadással.
Hetven-kilencven éven át.
Egy éjjel haldokolsz s hivod a menny borát.
csak egy szeszélyes nő elé esel.
Vagy meg se halsz
és esküre hajt a szerelmi harc.
s két biborajk felé a jó isten nevét.
Két ujjad égre emeled:
mi tegnap semmi volt, minden az ma neked.
először szolgád, aztán úr fölötted.
Élet, csók és halál
minden szívben imakönyvet talál.
S vagyok !
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir