Somlyó Zoltán: CSANTAVÉRI FORSPONTON ÉJJEL | Verstár - ötven költő összes verse

CSANTAVÉRI FORSPONTON ÉJJEL

Zörgő forsponton utaztam, ahogy tőled jöttem el.
Zörgő forspont barna sárban éjjel, ím, így énekel:

E faluba van egy lány,

kicsi, fehér házba.

Két keze két puha szárny

tűzzel pántlikázva.

Elinaradoz a kis ház,

fut a forspont, összeráz.

Hűvös éjben zúg a vér:

Csantavér, Csantavér.

És a forspont tovább utaz, a bakon egy gyertya ég.
Zörgő forspont döcögése továbbad ezt mondta még:

Mustos ősz van, mustos ősz,

víg szekerek jönnek.

Rajtuk ül az ittas csősz,

örül az örömnek.

A subája jó meleg,

rajt egy lánnyal enyeleg.

Egyet fordul s hazatér:

Csantavér, Csantavér.

Lenn a kicsi állomáson pöfékelt már a vonat.
Zörgő forspont búcsúzásul így folytatta dalomat:

E faluban sír a szél,

amerre én járok.

Szegény vándor útra kél,

mögötte egy árok.

Sáros árok, nagy árok!

Így halnak a betyárok,

kikbe álmot csalt a vér...

Csantavér, Csantavér.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!