Somlyó Zoltán: SOROMPÓ
valahol kint, a téli fák mögött
s mohón csap rám az ellenség: az este, |
hazaindulok sietve, korán:
bús gondolatok ködbevesző restje. |
Az ember az ágy szélire lerogy
s két aszalt karját szépen lebocsájtja, |
kétoldalt álmok zivatarja zúg -
s az őr kezébe meglobog a lámpa... |
Ó, mennyit szálltam kék hegyek megett,
források szélin, selyemfüves tájon... |
ó, ott is szálltam, ott is mentem én,
a nőillatú, kábító dagályon. |
A szél bezörget szobám ajtaján
s a kályhacsőbe búvik láthatatlan. |
egy árnyék néz a falról feketén,
s ha rája nézek, összerogy riadtan. |
A fejemen még szikrázik a haj
s az arc is ég, ha jól kiberetválom. |
s még nincs nyomomba, nem vigyorg reám
a csontok közül vén gazdám, halálom. |
Csak egy tányér az ember asztalán,
csak egy pohár, amelyből inni méreg. |
és nem vár senki se kint, se belül
és lenni árván önszivünkbe féreg... |
és kérdezgetni: miért nem felel!...
és várni, várni; ha nem rája, másra... |
És aki jő is: mégse, mégse ő!...
És ébren várni minden virradásra... |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir